Kedv elvevő szék (freeimages / alone-chair-1224325)

Nyáron anya a gyerekekkel együtt egy hetet töltött a rokonainál, akiknek az otthona nem igazán ergonomikus. Az ágyaik, a székeik, minden bútordarabjuk nagyon kényelmetlen az összes emberi porcikának. Amikor hazajöttek, egyrészt volt egy csomó feszültség anya hátában – nem tudott rá eleget önkezelni, el kellett mennie egy barátnőjéhez, aki manuális technikával kilazította. Másrészt megbetegedett a kisfiú, 40 fokos láza volt 3 napig – lehet, hogy az anyja feszültsége ilyen hatással volt rá, legyengítette őt. Akkor anya megfogadta, hogy egyrészt ritkábban fognak menni a rokonokhoz, másrészt nem fognak ennyi ideig maradni, harmadrészt legközelebb teherautóval mennek: viszi a saját asztalát és székét, de még az ágyát is.

Az idő valószínűleg megszépíti az emlékeket, és anya is emberből van, mert a fenti fogadalma pár hét múlva elhalványult, és el akart a rokonokhoz menni a búcsúba, a családi buliba. Apa emlékeztette:

• Gondolj a székre, majd elmegy tőle a kedved…

Vallatós szék? (freeimages / the-chair-1425994)

Anyának és apának van két dolgozós forgószéke otthon. Az egyik fából van, a másik kárpitozott. A fából levő szék még egy régi szerzemény abból az időből, amikor még nem foglalkoztak eleget az ergonómiával. Pedig nem árt, ha az ülőbútor ergonomikus, azaz az emberi test természetes szükségletei szerint van kialakítva, mert különben könnyen hát-, derék- és egyéb fájdalmak lehetnek belőle… Nem is valami kényelmes, ezt apa így kommentálja:

• Ez a szék vallatós. Ráülök és mindent bevallok, csak leszállhassak róla!